bölömbika A: 1643 boͤloͤm bika (NySz.); 1784 bölön-bika (Baróti Szabó: KisdedSz. 12); 1831 Bölöny-bika (Kreszn.); 1833 Bőn-bika, Bömbölő-bika, Bö́m-bika (Kassai: Gyökerésző 1: 313, 395) J: ’dobos gém | Rohrdommel’

Összetett szó. |  ⌂  A (R.) bölöm ’őstulok’ + →bika jelzős alárendelő összetétele. Az előtag játszi szóalkotás eredménye a →bölény-ből. A jelentés azon a hasonlóságon alapul, amely a madár hímjének jellegzetesen mély, párzási hívóhangja és a bika bömbölése között van; vö. Belind bika ’az őstulok bikája’  (1632: SzT. bölénybika a.). A bölömbika alakváltozatainak létrejöttében szerepe volt a →bömböl népetimológiás hatásának.  ∼  A madár egyéb, ugyanezzel az utótaggal alkotott megnevezései: (R.) Oͤkoͤrbika ’bölömbika’  (1604: Szenczi Molnár: Dict. Onocrótulus a.); (N.) nádibika, vízibika ’ua.’  (MTsz.). – A bölömbika hasonló szemléletű megnevezéséhez vö. ang. bull-of-the-bog tkp. ’mocsári bika’; fr. taureau des étangs tkp. ’tavi bika’; ol. tarabuso tkp. ’bikavércse’; or.  (N.) бoдянoй бык tkp. ’vízi bika’; stb.  ≁  Ugyanezekből az elemekből alkotott, de a címszótól független összetett szó: belem bíka ’kentaur’  (1395 k.: BesztSzj. 1053.).

☞ EtSz. bölény a.; TESz.; Kiss J.: Mad. 60; MNy. 82: 102; EWUng.→ bika, bölény