bögöly [4] A: 1550 k. bogol (KolGl.); 1604 Boͤgoͤly (Szenczi Molnár: Dict.); 1708 Bö́göly (Pápai Páriz: Dict. TĂbānus a.); 1818 bögü (NSz.); 1851 bögölök (NSz.); 1862 böglyök (CzF.); nyj. begő (EtSz.); bëge, bögű (Nyatl.); bégéj, bögő (MTsz.); bügő (ÚMTsz.) J: 1 1550 k. ’bársonylégy | Seidenfliege’ (↑); 2 1604 ’marhabögöly | Dassel (Tabanidae)’ (Szenczi Molnár: Dict. Tabánus a.)

Vitatott eredetű. | 1 Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő onomatopoetikus eredetű, és összefügg a →bőg szócsaládjáéval. A végződés -l ~ -ly deverbális névszóképző; vö. →sirály. A rovar egyéb magyar megnevezései ugyancsak onomatopoetikus eredetűek; vö. →bagócs, dongó (→dong), (N.) bongu, dröngő. 2  Török jövevényszó. |  ≡   Csuv. păvan ’bögöly’; tel. pökönök ’szúnyog’; vö. még oszm. büvelek; bask. bögäläk; stb.: ’bögöly’ [valószínűleg onomatopoetikus eredetű]. ▣  ⌂  A magyarba átkerült alak *bögöläk lehetett. A magyar bögöly alak a többes szám jelének felfogott k elhagyásával keletkezhetett. Honfoglalás utáni átvétel lehet.

☞ MNy. 3: 105; Gombocz Z.: BTLw.; EtSz.; TESz.; Ligeti: TörK. 308; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.