béka A: 1295 Bekafolo [hn.] (OklSz.); 1308 Bykato [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 241); 1315/ Begas tow [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 767); 1395 k. beka (BesztSzj. 1108.); nyj. bëkán (ÚMTsz.); bíka (MTsz.) J: 1 1295 ’brekegő hangot adó, vízparton élő, farkatlan kétéltű állat | Frosch, Kröte’ # (↑); 2 1577 ’daganat | Geschwulst’ (OrvK. 122); 3 1773 ’egy fajta szarvasmarha- és lóbetegség | Art Pferde- und Viehkranheit’ (SzT.); 4 1853 ’(csúnya) gyerek; süldőlány | (unschönes) Kind; Backfisch’ (Nszt.); 5 1859 ’ugráló játékröppentyű | springender Feuerwerkskörper’ (Nszt.); 6 1893 ’felső karizom, bicepsz | Bizeps’ (Nszt.)

Valószínűleg ótörök jövevényszó. |  ≡  Kāšγ. baqa; oszm. bağa; tat. baka; stb.: ’béka’. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. A törökben valószínűleg onomatopoetikus eredetű.  ⌂  A magyarba átkerült alak *baka lehetett. Az első szótag palatális magánhangzója esetleg török hátterű lehet, de *bȧkát > *bëkát > *békát elhasonulással is magyarázható. A 2. jelentés azon a népi hiedelmen alapulhat, hogy a betegségek állatok útján is bekerülhetnek az emberi szervezetbe; vö. →egér, →rák stb.

☞ MNy. 3: 62, 8: 450; TESz.; Doerfer: TE. 3: 438; ŐstT. 274; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ béka-, gyalog-, kecskebéka, teknősbéka