bárgyú A: 1792 Bárgyú (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: 1 1792 ’együgyű | einfältig’ # (↑); 2 1792 ’szelíd, jámbor | sanftmütig’ (↑); 3 1838 ’szomorkás; kedvetlen | wehmütig; mißmutig’ (Tsz.)
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő összefügghet a →bágyad szócsaládjáéval. Végződése valószínűleg -ú folyamatos melléknévi igenévképző. Az ostoba, együgyű viselkedés kifejezésére jött létre. Keletkezésében a (N.) borgyúnak, a →borjú alakváltozatának is szerepe lehetett. ≂ Esetleg idetartozik: bárgya ’silány’ (1842: MTsz.).
☞ TESz.; EWUng.→ bágyad, meggárgyul