buger ∆ A: 1742/ buger (NSz.); 1780 k./ búgert (NSz.); 1891 búgėr (NSz.) J: ‹fn› 1 1742/ ’megvetésre méltó személy | verächtliche Person’ (↑); 2 1780 k./ ’egy fajta tallér | Art Taler’ (↑); 3 1847 ’szlovák arató ember | slowakischer Schnitter’ (NSz.); 4 1891 ’négykrajcáros | Vierkreuzerstück’ (↑); 5 1898 ’paraszt | Bauer’ (Dobos: DiákSz.) | ‹mn› 1 1922–1935 k. ’paraszti modorú 〈személy〉 | von bäuerischem Benehmen 〈Person〉’ (ÚMTsz.); 2 1940–1941 ’buta; konok | dumm; hartnäckig’ (ÚMTsz.)
Német (baj.-osztr.) jövevényszó, szerbhorvát közvetítéssel is. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) buger-thaler ’egy fajta 18. sz.-i francia tallér’, (N.) būgr ’fickó, gazember’; – vö. még szbhv. (R.) búger ’régi osztrák négykrajcáros; közönséges ember; nazarénus; stb.’. A német szó a fr. bougre ’fickó; pasas’ [< fr. (ófr.) bolgre ’eretnek; szodomita’] átvétele. ⌂ A főnévi 3. jelentés keletkezésmódja tisztázatlan. A melléknévi jelentések jelzői funkcióban alakulhattak ki.