borissza ∆ A: 1434 Boryza [szn.] (OklSz.); 1469 Boryzya [szn.] (OklSz.); 1582 Bor iszszak (NySz.) J: ’bort kedvelő | Trunkenbold’

bornemissza ∆ A: 1434 Bornemyza [szn.] (OklSz.); 1469 Bornemyzya [szn.] (OklSz.); 1535 k. Bornemÿʒʒa [szn.] (Zay: Lánd. 7); 1548/ bornemÿʃʒyac (Tinódi: Cronica k3a) J: ’borivástól tartózkodó személy | Weinfeind’

Szófajváltással keletkezett összetett szók. |  ⌂  Főnevesüléssel jöttek létre a →bor + issza ’ivó’, ill. a →bor + →nem² + issza ’ua.’ szavakból; mindkettő jelöletlen tárgyas alárendelő összetétel. Az önálló szóként nem adatolt issza az iszik -a képzős folyamatos melléknévi igeneve; az alaktanhoz vö. →csusza, →hulla stb. Az sz-es tőváltozatból keletkezett folyamatos melléknévi igenévhez vö.   (R.) esző ’evő’  (1663: Szinnyei: NyH. 57) (< →eszik). – Az issza hangalakjának kiformálódásában valószínűleg a boriszák (→iszák²) összetételnek is szerepe lehetett. A bornemissza keletkezéséhez vö. bormegissza ’iszákos, részeges (ember)’  (1548/: Tinódi: Cronica k3a).  ⚠  Az issza utótagnak az iszik ige E/3. határozott ragozású alakjával való azonossága aligha valószínű.

☞ EtSz. 1. bor a.; NytudÉrt. 46: 73; TESz. bornemissza a.; EWUng.