bordély ∆ A: 1405 k. bo[r]del (SchlSzj. 2030.); 1519 burdelban (CornK. 413); 1519 k. Bordeliba (DebrK. 29); 1759 Bordéj (SzT.); 1792 bordellája (Nyr. 14: 490) J: ’nyilvánosház | Bordell’
Olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Ol. (giul.) bordel, (tr.) bordel, (mil.) burdell, – ol. bordello: ’bordély(ház)’ [< fr. (ófr.) bordel ’kis kunyhó; bordély(ház)’ < (ófr.) borde ’kis kunyhó’ < ófrank *borda ’deszka’]. ≋ Megfelelői: ném. Bordell; or. бopдeль; stb.: ’bordély(ház)’. ∼ Ugyanerre az etimonra megy vissza: burdé ’viskó, földkunyhó’ (1731/: SzT.); ez a tájszó a rom. bordei ’ua.’ átvétele.
☞ EtSz.; TESz.; Bakos F.: REl. 251; MNy. 79: 324; EWUng.→ borda