bong A: 1554 bongas [sz.] (MFl.); 1805 bonog (NSz.); 1838 Bungani [sz.] (Tsz.) J: ’(tompa) hangot ad | dumpf tönen’ #
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Eredetileg talán a méhek és darazsak zümmögésének utánzására keletkezett; hasonló onomatopoetikus szóhoz vö. →dong. A végződés a -g gyakorító képző. A bung alakváltozat átmenetet képez a →búg¹ szóhoz. A böng ’bömböl, bőg’ (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 14), ’zümmög ‹méh›’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.) palatális pár ezzel szemben a →bőg felé mutat kapcsolatot. A bung palatális párjához vö. még büng ’tompán hangzik; bőg’ (1838: Tsz.). ∼ Ugyanebből a tőből kezdő-visszaható képzővel keletkezett a bondul ’bongani kezd’ (1833: Kassai: Gyökerésző 1: 350).
☞ EtSz.; SzegFüz. 3: 153; MNy. 55: 229; TESz.; EWUng.→ búg¹, cseng-bong, pang, peng, zenebona