bolgár A: 1138/ Bulgar  [szn.] (MNy. 32: 205); 1284/ Bolgar [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 367); 1408 Balagar [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 753); 1442 Borgar [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 753); 1527 Bologaar orszagra (ÉrdyK. 401); nyj. Bogár (MNy. 9: 381) J: ‹fn› 1 1138/ ’bolgár ember | Bulgare’ # (↑); 2 1783 ? ’volgai és dunai bolgár-török ember | türkischer Wolga- und Donaubulgare’ (NSz.), 1831 ’ua.’ (Nszt.); 3 1917 ’bolgárkertész | bulgarischer Gärtner’ (NSz.) | ‹mn› 1527 ’a bolgárokkal kapcsolatos | bulgarisch’ # (↑)

Bolgár jövevényszó. |  ≡  Blg. бългapин, бългapи [többes szám] ’bolgár ember’. Vö. még cseh Bulhar; or. бoлгapин; stb.: ’ua.’. Forrása valószínűleg az ótörök bulγar ’keverék, egyveleg’.  ≋  Megfelelői: ném. Bulgare; ol. bulgaro; stb.: ’bolgár ember’. A legtöbb európai nyelvben a lat.  (k.) Bulgarus ’ua.’ révén terjedt el. Eredetileg a törökségi nyelvet beszélő protobolgárok megnevezése volt, akiknek egy része a 7. században a Duna és a Balkán-hegység közti területen szláv népességgel keveredett, aminek következtében megnevezésük átvonódott a bolgár-szlávokra.  ⌂  A magyarba átkerült alak a *bъlgarъ lehetett. A bulgár változat a Bulgária ’állam a Balkán-félszigeten’  (1604: Szenczi Molnár: Dict. Myſia a.) országnév hatását tükrözi. A főnévi 3. jelentés a bolgárkertész ’a zöldségtermesztés egy bizonyos módját művelő (bolgár származású) személy’  (1890: Nszt.) összetétel előtagjának önállósulásával jött létre.  ∼  A (R.) bulgarus ’bolgár ember’  (1816: Hübner: Lex. 1: 415) a lat.  (h.) Bulgarus ’ua.’ átvétele.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 98; TESz.; EWUng.; HntT. 5: 113; Róna-Tas–Berta: WOT. bular a.→ bagaria, buger, buzeráns