bodócs × A: 1522 ? Bodoch [szn.] (MNyTK. 86: 30); 1792 Bodots (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1801 Bogyats (NSz.); 1863 Bodócs (Kriza [szerk.] Vadr. 493) J: ‹fn› 1 1792 ’bogyó; apró gyümölcs | Beere; kleines Obst’ (↑); 2 1838 ’fiatal szarvasmarha | junges Rind’ (Tsz.) | ‹mn› 1838 ’éretlen | unreif’ (Tsz.)
Származékszó. | ⌂ A →bogyó-ból keletkezett -cs kicsinyítő képzővel. A gy > d hangváltozáshoz vö. →dió, →disznó stb. A főnévi 2. jelentés valószínűleg metafora. A melléknévi jelentés jelzős szószerkezetekben keletkezett.
☞ EtSz. bodacs a., bogyó a.; Kniezsa: SzlJsz. 799; TESz.; EWUng.