bodzfa × A: 1257 buzfa (OklSz. bodza-fa a.); 1337 felbozfa (OklSz. bodza-fa a.); 1759 Bocz-fárúl (NSz.); 1798 Bodz-fa (Nyr. 62: 24); nyj. bócfa (ÚMTsz.) J: ’bodza(fa) | Holunder(baum)’ – De vö. 1233 Buzus [sz.] [hn.] ’ua.’ (OklSz. bodzás a.); 1309 Buz [hn.] (MNy. 10: 39); 1313 bozkosar [hn.] ’ua.’ (OklSz. bodza a.)
Összetett szó. | ⌂ A csak helynévként adatolt boz (↑) + →fa tautologikus összetétele. ≡ Az előtag szláv jövevényszó; vö. szbhv. (N.) baz, bez, bȍz; cseh bez; or. (N.) бoз; stb.: ’bodza(fa)’ [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. lat. fagus; ném. (ófn.) buohha; stb.: ’bükk(fa)’]. ⌂ A bodzfa alak a →bodza hatására keletkezett, amely ugyanerre az etimonra megy vissza. A -fa utótag a földi bodzától való megkülönböztetés jegyeként tapadt a szóhoz. A bocfa változat jellemzően az északkeleti és a palóc nyelvjárásokban él.
☞ EtSz. bodz a.; Kniezsa: SzlJsz. 97; TESz.; EWUng.