bocsár † A: (†1002 e.) [1018 k./] βουτζιάϱιν [gör. végződéssel] (ÓMOlv. 15); 1211 Bocar [hn.] (PRT. 10: 509); 1211 Bosar [szn.] (PRT. 10: 514); [1237–1240] buchardionis [sz.] [lat. végződéssel] (PRT. 1: 784); 1249 Boltsschar [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 69); 1303 Bochar [hn.] (Heckenast: Szolg. 94) J: ’kádár; pincemester | Böttcher; Kellermeister’

Szláv, esetleg orosz jövevényszó. |  ≡  Or. бoчap ’kádár’ [< szláv *bъči ’hordó’; vö. →bocs¹].  ⌂  A származtatás azzal támasztható alá, hogy a szláv szó csak az oroszból adatolható. Ezzel szemben nehézséget jelent az a tény, hogy a →bocska, amely végső soron ugyanarra az etimonra megy vissza, valószínűleg egy déli szláv nyelvből származik. – A magyar szó nem fordul elő magyar szövegkörnyezetben, de a régi személynevek és a hazai latinságban előforduló adatok (vö. lat.  (h.) bocharius ’kádár’) arra utalnak, hogy köznévként is létezett.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 600; FNESz. Karancslapujtő a.; EWUng.