bocsánat A: 1372 u./ bocʒanattra (JókK. 80) J: ‹fn› 1 1372 u./ ’megbocsátás | Verzeihung, Vergebung’ # (↑); 2 [msz-szerűen] 1837 ’〈engedelem, elnézés udvarias kérésének kifejezésére〉 | 〈als Höflichkeitsformel zur Entschuldigung〉’ # (Nszt.) | ‹msz› 1789 ’〈bocsánatkérés, udvarias figyelmeztetés kifejezésére〉 | 〈zum Ausdruck von Entschuldigung, von höflicher Ermahnung〉’ (Nszt.)
bocsánik ∆ A: 1508 meg boւanik (DöbrK. 353) J: ’megbocsáttatik | vergeben werden’
A szócsalád alapja, a bocsánik csuvasos típusú ótörök jövevényszó. | ≡ Kāšγ. bošan-’szétválasztatik’; oszm. boșan-’ua.’; csuv. pušan’kiürül; megszabadul’ [eredetéhez vö. →bocsát]. ⌂ A szó belseji affrikálódáshoz vö. →bölcső, →búcsú.
A bocsánat származékszó. | ⌂ A bocsánik-ból keletkezett -at névszóképzővel.
☞ Gombocz Z.: BTLw.; MNy. 43: 200; TESz. bocsát a.; Ligeti: TörK. 84, 274; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.