bitó A: 1293 ? Bytou [szn.] (OklSz.); 1772 k./ bitó (NSz.) J: 1 1772 k./ ’karó; oszlop | Pfahl; Pfosten’ (↑); 2 1780 ’pellengér | Pranger’ (MNny. 6: 120); 3 1808 ’hóhér | Henker’ (Sándor I.: Toldalék); 4 1811 ’szigony | Harpune’ (MNy. 70: 91); 5 1816 ’kendertörő eszköz | Hanfbreche’ (Gyarmathi: Voc.); 6 1844 ’akasztófa | Galgen’ (MNny. 6: 121)
Bizonytalan eredetű, szófajváltással keletkezett egy fiktív tő származékából. | ⌂ Egy -ó képzős, főnevesült folyamatos melléknévi igenévnek tűnik; az alaktanához vö. →bimbó, →cakó stb. A szótő ismeretlen eredetű és a →bitol szócsaládjával lehet azonos. Az 1. jelentése lehetett az eredeti; a további jelentések ebből magyarázhatók. ⚠ A →bot-ból származékszóként való magyarázata kevésbé valószínű.
☞ EtSz.; MNny. 6: 117; MNy. 46: 166; TESz.; EWUng.→ bitol