bincsók × A: 1591 szarbinchok (NySz.); 1833 Bintsök (Kassai: Gyökerésző 1: 318); 1838 Bincsok, Bincsők (Tsz.); nyj. bindzsók (ÚMTsz.) J: 1 1591 ’csimbók | Klunker’ (↑); 2 1838 ’bibircsók | Warze’ (Tsz.); 3 1913 ’bimbó | Knospe’ (ÚMTsz.)

bincsó × A: 1783 varjú-bingó (EtSz. bimbó a.); 1784 Bingyó (Baróti Szabó: KisdedSz. 14); 1884 bincsó (Nyr. 13: 564) J: 1 1783 ’bogyó; apró, kifejletlen gyümölcs | Beere; kleines, unentwickeltes Obst’ (↑); 2 1838 ’bimbó | Knospe’ (Tsz.); 3 1884 ’bibircsók | Warze’ (↑)

A szócsalád alapja, a bincsó valószínűleg szóhasadás eredménye. |  ⌂  A →bimbó ’szem, rügy, csíra ‹a fán›; rügy, bimbó’ szóból keletkezett, mb > ncs hangváltozáson keresztül. A hangtanához vö. hembereg (→hempereg) : →hencseredik. A szó belseji gy-t tartalmazó változat a →bogyó hatását mutatja.

A bincsók származékszó. |  ⌂  A bincsó-ból -k kicsinyítő képzővel keletkezett.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A jelentés mindkét szó esetében metaforikus úton fejlődött ki az eredeti a ’rügy, bimbó’ jelentésből; a pejoratív jelentése később alakult ki.

☞ MNy. 4: 304; EtSz. bimbó a.; NytudÉrt. 40: 246; TESz. bincsó a.; EWUng.→ bimbó