bese × A: 1138/ Beſe [szn.] (MNy. 32: 132); 1364 Besse [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 437); 1519 Beſeeth (JordK. 94) J: 1 1138/ ? ’egy fajta ragadozó madár | Art Raubvogel’ (↑), 1519 ’ua.’ (↑); 2 1894 ’kánya; varjú | Milan; Krähe’ (Nyr. 23: 358)
Bizonytalan eredetű, talán török jövevényszó. | ≡ Vö. ujg. (mod.) baša ’veréb; héja, sólyom, karvaly’ [? < óind bhāsa-ḥ ’egy fajta ragadozómadár’]. Más török nyelvekből nem mutatható ki. ⌂ A magyarba átkerült alak adatolt régi magyar személynevek alapján *bäsä, az átadó nyelv leginkább a besenyő lehetett.
☞ KSz. 12: 356; MNy. 10: 294; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.