berdó † A: 1605 berdo (Horváth M.: NEl.); 1664/ berdót (NySz.) J: ’katonai őrszem kiáltása | Postenruf’
Jövevényszó egy német (baj.-osztr.) szószerkezet alapján. | ≡ Vö. ném. (baj.-osztr.) wer då? ’ki van ott?, ki az?’ [talán a ném. halt! wer da? ’‹őr(szem) kiáltása›’ rövidülése]. ⌂ A szókezdő b-hez vö. →bakter, →bognár stb. Az osztrák katonai nyelvből került a magyarba. Hasonló keletkezésmódhoz vö. →kótyavetye, →vigéc. ∼ A (R.) herdó (1548/: Tinódi: Cronica o1b); halberdó (1847: NSz.): ’őrszem kiáltása’ a német szószerkezetre (↑) megy vissza.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.