belice × A: 1570 belycza (NyK. 73: 76); 18. sz. belitze bárány (Nyr. 38: 379); 1816 Bölitze (Gyarmathi: Voc. 97 [ɔ: 105]) J: ’fehér juh | weißes Schaf’
Vándorszó. | ≡ Blg. бeлuцa; szbhv. belica; szlk. belica; le. bielica; rom. beliţă, [végartikulussal] beliţa; stb.: ’fehér juh’. A déli szláv nyelvekből terjedt el [a szláv *bělъ ’fehér’ alapján]. A vlach pásztorkodás terminológiájába tartozik. ⇒⌂ A magyarba előbb a szlovákból, később (a keleti nyelvjárásokba) a románból került át.
☞ StSl. 4: 387; TESz.; NyK. 73: 76; EWUng.→ blanketta