basa A: 1490 baſſaÿokath (RMNy. 2/2: 5); 1522 Basa [szn.] (MNyTK. 86: 24) J: 1 1490 ’török tartományi kormányzó | Provinzstatthalter 〈in der alten Türkei〉’ # (↑); 2 1848 ’önkényeskedő, hatalmaskodó személy | Gewaltherrscher’ (Nszt.) Sz: basáskodik 1839 basáskodó [sz.] ’hatalmaskodik | als Gewaltherrscher handeln’ (Sz. Kiss: MonogrVázl. I: 149)

Oszmán-török jövevényszó. |  ≡  Oszm. pașa, (R.) bașa ’magas tisztség ‹az Oszmán Birodalomban›’ [bizonytalan eredetű; talán összefügg az újperzsa pādišāh ’uralkodó’ szóval; vö. →padisah].  ≋  Megfelelői: ném.  (R.) bassa; ang.  (R.) bashaw; ol.  (R.) bascia; szbhv. baša; stb.: ’‹török tisztség megnevezése›’.  ⌂  A magyarban a szókezdő b-s török változatok honosodtak meg; vö. még →pasa. A 2. jelentés a basáskodik származékszó alapján keletkezett.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 594; Doerfer: TE. 2: 421; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 320; EWUng.→ padisah, pasa