bakol × [1] A: 1138/ ? Bokolou [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1582–1629 baklik meg (NySz.); 1669 bakolhat [sz.] (NySz.); 1838–1845 bokolódik [sz.] (MNyTK. 107: 14) J: 1 1138/ ? ’ellenszegül; szembeszáll | sich entgegensetzen; entgegentreten’ (↑), 1582–1629 ’ua.’ (↑); 2 1808 ’becsap vkit | beschwindeln’ (Sándor I.: Toldalék); 3 1818 ’kendert tilol | Hanf brechen’ (NSz.); 4 1888 ’cölöpöt földbe ver | einen Pfahl in die Erde treiben’ (Nyr. 17: 88); 5 1888 ’makrancoskodik 〈ló〉 | widerspenstig sein 〈vom Pferd〉’ (Nyr. 17: 135)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném., (kfn.), (kor. úfn.) bocken ’öklel, döf ‹mint egy bak›; bűzlik ‹mint egy bak›; ágaskodik, kitör ‹ló›; bagzik, üzekedik ‹birka, kecske›; cölöpöt földbe ver; kendert tilol; csökönyös; stb.’, (svájci) ’egy fajta kártyajátékot játszik’ [< ném. Bock ’hím állat’]. ≂ Tisztázatlan idetartozású: bakol ’hurkol’ (1888: Nyr. 17: 88).
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ bak