avik¹ ∆ A: 1565 ? belé ôt vala (MNy. 14: 153), de vö. →avat; 1573 be ouot (NySz.); 1577 óot (EtSz.); 1577 k. be awÿk [▽] (OrvK. 422) J: 1 1565 ? ’behatol; beivódik | eindringen; sich einsaugen’ (↑), 1573 ’ua.’ (↑); 2 1708 ’megkisebbedik; megsűrűsödik | geringer werden; dicht werden’ (Pápai Páriz: Dict.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) tō- ’bemegy’; osztj.  (V.) lăŋa- ’ua., belép’; – jur. ťū- ’bemegy’; kam. šɯ- ’belép, bejut’; stb. [uráli *soŋe- ’bemegy, behatol’].  ≋  Megfelelői: juk. *šogu-, šon- ’bemegy, belép’. Az avik¹ összefüggése más rokon nyelvek szavaival tisztázatlan; vö. mégis zürj.  (Sz.) sun-; votj.  (Sz.) zum-; cser.  (B.) šuŋγalta-: ’(alá)merül’.  ⌂  A szókezdő *s > m. Ø változáshoz vö. →áll¹, →ev, a szó belseji *ŋ > m. v változáshoz vö. →avul, →tő stb. A v nélküli változatok a v (β) vokalizálódásával keletkezett diftongusos formán keresztül jöttek létre. A 2. jelentés az 1. alapján magyarázható: a beáztatott szövet ugyanis összeugrik, tömöttebbé válik. – Kevésbé valószínű, hogy a belé ótt  (1565: ↑) az avik² (→avul) adata.

☞ FUF. 2: 253; EtSz.; NyK. 66: 393; MSzFE. avat a.; TESz.; EWUng.→ avat, olt¹UN UEW. № 905