aszat A: 1597 ? Aszas [? ɔ: Aszat] (EtSz. aszás a.); 1780 Aszat (Gáldi: Szótir. 20); 1795 k. aízot [? ɔ: aszot] (NSz.); 1833 Aszott (Kassai: Gyökerésző 1: 203); 1876 aczat (Nyr. 5: 29) J: ’szúrós gyom | Distel (Cirsium)’
Szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. osat ’bogáncs’; szlk. (K.) oset ’ua.’; or. ocoт ’ua.; csorbóka’; stb. [< szláv *os- ’csúcs, hegyes vég, él(esség)’]. ⌂ Az acat alakváltozat affrikálódás eredménye, az aszott alakváltozat pedig az →aszik ige népetimológiás hatására kelezkezett.
☞ MNy. 2: 309; EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 64; TESz.; EWUng.→ oxigén, ösztön