anglus ∆ A: 1405 k. anglis (SchlSzj. 530.); 1604 Angluſoc (Szenczi Molnár: Dict. Angli a.); 1782 ánglus-kóltsal (NSz.) J: ‹mn› 1405 k. ’angol | englisch’ (↑) | ‹fn› 1604 ’angol 〈ember〉 | Engländer’ (↑)

angol A: 1791 Ángolyokról (Nszt.); 1793 Angolyoknak, Angol (Nszt.); 1807 Anglok (NSz.); 1813 Ángolly (NSz.); 1816 ángol (NSz.) J: ‹fn› 1791 ’angol ember | Engländer’ # (↑) | ‹mn› 1793 ’az angolokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | englisch’ # (↑)

A szócsalád alapja, az anglus latin jövevényszó. |  ≡  Lat. Anglus ’angol’. Ez az ang.  (óang.) Angul ’Angeln ‹Schleswig-Holstein északkeleti vidéke›’, tkp. ’szögletes alakú, horogra emlékeztető határvonalú terület’ szóra megy vissza.  ⌂  A magyar szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →glóbus stb.

Az angol tudatos szóalkotás eredménye. |  ⌂  Az anglus-ból keletkezett nyelvújítási szó.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik a (R.) anglius ’angol’  (1859: Nszt.), amely szóvegyülés eredménye az anglus-ból és az angliai  (1519 k.: DebrK. 80) származékból; vö. Anglia (1519 k.: DebrK. 84).

☞ MNy. 2: 307; EtSz. angol a.; TESz. angol a.; EWUng.→ anglikán