alászolgája ∆ A: 1793/ Ásszolgája, Asszolgája (Nszt.); 1839 Alászolgája (NSz.); 1843 Alász szolgája (NSz.); 1844 alás szolgája (NSz.) J: 1 1793/ ’〈köszönési formula〉 | 〈Grußformel〉’ # (↑); 2 1847 ’〈elutasítás kifejezése〉 | 〈Ausdruck der Ablehnung〉’ # (NSz.) – De vö. 1649 alázatos szolgája ’〈az Ő, Ön〉 készséges, hűséges, odaadó szolgája | 〈sein, ihr〉 ergebener Diener’ (Nyr. 58: 39)
Szóösszevonás eredménye. | ⌂ Az alázatos szolgája (↑) szószerkezetből jött létre, amelynek alaptagja az E/3. birtokos személyjeles →szolga. A szószerkezet latin mintájú tükörfordítás; vö. lat. servus humillimus ’alázatos szolga’. Használata eleinte társadalmi rangkülönbséghez fűződött, a 18. sz. második felétől rangkülönbség nélkül is alkalmazott, egyre kevesebb tiszteletet kifejező köszönő formává lett. – Az eltérő változatok különféle összevonódási típusokat mutatnak.