alpári A: 1789 alpári (Nszt.) J: ’közönséges, durva | gemein’ #
Magyar tulajdonnévből keletkezett származékszó. | ⌂ Az Alpár [hn.]-ből keletkezett; vö. 1075/ Alpar [hn.] (MNL (OL) Dl. 235996); [1200 k.] olpar [hn.] (An.) [< Alpár [szn.] ? < török *alp er ’hős, dalia, délceg férfi’]. Végződése melléknévképző. Falunévből keletkezett, hasonló jelentésű más származékszóhoz vö. →mucsai. Keletkezésében fontos szerepe volt annak a körülménynek, hogy a szót a nyelvérzék az aljas ’alávaló, galád; értéktelen; stb.’ (→al) szócsaládjába vonta; vö. még megjárja az alpári táncot ’elbánnak vele’ (1789/: NSz.).
☞ MNy. 51: 345; TESz.; EWUng.→ magyar