alma A: 1009/ Almas [sz.] [hn.] (MNy. 12: 378); 1057/ ? Olma [hn.] (MNL (OL) Dl. 280274); 1225 Almafa [hn.] (OklSz.); 1231 Olma [hn.] (Wenzel: ÁÚO. XI: 229); 1786 óma (NySz.) J: 1 1009/ ’almafa | Apfelbaum’ # (↑); 2 1225 ’az almafa termése | Apfel’ # (↑); 3 1819 e. ’gumó 〈pl. burgonyáé, karalábéé〉 | Knolle 〈zB. Kartoffel, Kohlrabi〉’ (Nszt.); 4 1888 ’〈nemleges válasz kifejezésére az argóban: nem; nincs, ill. semmi〉 |  〈als Ausdruck der Verneinung im Arg.: nein bzw. nichts〉’ (Nszt.) Sz: almás 1009/ [hn.] (↑); 1560 k. almas ’almáskert | Apfelgarten’ (GyöngySzt. 1855.); 1566 almas kek ’almásderes 〈lószínnév〉 | mit Apfelmotiven versehen 〈zB. weißes Pferd〉’ (OklSz.); 1782 ’almával készített | mit Äpfeln zubereitet’ (Nszt.); 1956 ’gyanúsan kétes, bizonytalan 〈az argóban〉 | faul 〈im Arg.〉’ (Nszt.)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Kipcs. alma; csag. alma; csuv. u̬lma; stb.: ’alma’. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. A törökben indeur. eredetű; vö. hettita *šam(a)lu; ang. (óang) æppel; lit.óbalas; egyh. szl. (j)ablъko; stb.: ’alma’. Feltehetőleg hatalmas területen elterjedt vándorszó lehetett.  ⌂  A 4. jelentés valószínűleg elvonás eredménye az almás ’gyanúsan kétes’  (↑) származékból, amely ebből következően minden bizonnyal sokkal korábbi, mint jelenleg ismert első adata.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; EtSz.; Vir. 1963: 135; TESz.; Doerfer: TE. 4: 312; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ ádámcsutka, batul, birs-, farkas-, gránátalma, paradicsom², vad-