agronómus A: 1833 agronomus (KözhEsmT. 9: 98 Parmentier a.); 1865 agronom [es. nem m.] (Babos: KözhSzt.); 1893 Agronóm (PallasLex. Agronómia a.); 1915 agronómusok (Nszt.); nyj. agromókus, ȧgromónus (ÚMTsz.) J: ’okleveles mezőgazdasági szakember, gazdálkodó | Agronom’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Agronom; fr. agronome; or. aгpoнoм; stb.: ’agronómus’. Vö. még lat. (k.) agronomus ’a szántókra, földekre felügyelő hivatalnok’ [< gör. ἀγρονόμος ’földbirtokokra felügyelő hivatalnok, gazdatiszt’, tkp. ’mezei, mezőn lakó’]. Az európai nyelvekben valószínűleg a német terjesztette el. ⇒⌂ A magyarba főleg német közvetítéssel került át, részben latinosított végződéssel. ⌂ A szó használata az orosz hatására vált gyakoribbá. Az agromókus alak tréfás népetimológiával keletkezett.
☞ TESz.; EWUng.→ agrár-