advent A: 1470 adventhet (SermDom. 2: 374); 1838 ádvent (Tzs.); nyj. ádvintba (ÚMTsz.) J: 1 1470 ’ünnep előtti böjt | Fasten vor einem Fest’ (↑); 2 1489 k. ’a karácsonyt megelőző négy hét, úrjövet | Advent’ (MKsz. 1895: 115)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. adventus ’megérkezés’, (k.), (e.) ’a karácsonyt megelőző hetek ideje’, (h.) ’ua.; Krisztus első eljövetele; az első adventi vasárnap; stb.’ [< lat. advenire ’jön, közeledik’]. ≋ Megfelelői: ném. Advent; szbhv. (Kaj) advent; stb.: ’advent’. ⌂ Az advent forma a latin tőalakot követi, amely más nyelvekben is (↑) megfigyelhető; vö. még →angyal, →dékán stb. Az 1. jelentés az elsődleges 2. jelentésből keletkezett metonímiával.
☞ MNy. 26: 192; MNy. 36: 232; Kniezsa: SzlJsz. 583; TESz.; EWUng.→ konvenció