áfonya A: 1708 Áfonya (Pápai Páriz: Paralipomena); 1708 Afonya (Pápai Páriz: Dict. Myrtillus a.); 1708 Afonnya (Pápai Páriz: Dict.); nyj. áfinya (ÚMTsz.) J: 1 1708 ’áfonyacserje | Heidelbeerestrauch (Vaccinium)’ (Pápai Páriz: Paralipomena); 2 1708 ’áfonyabogyó | Heidelbeere’ # (Pápai Páriz: Dict. Myrtillus a.)
Román jövevényszó. | ≡ Rom. afină, [végartikulussal] afina ’áfonya(bogyó)’, afin ’ua.; fekete v. kék áfonya(cserje)’ [ismeretlen eredetű]. Vö. rom. (arum.) afíncă ’áfonya(bogyó)’. ≋ Megfelelői: szlk. (N.) hafera, jafira; ukr. (N.) áфuнa, я́фuнa, я́фupa; stb.: ’ua.’. ⌂ A magyar szó végi a vagy a román végartikulusos alaknak felel meg, vagy hanghelyettesítés eredménye; vö. →beszerika, →fáta stb. Az erdélyi magyar nyelvjárásokból került át a magyar köznyelvbe.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.