zefír¹ A: 1774 Zefiruſok (NSz.); 1792 e. zephyrke [sz.] (NSz.); 1794/ zephírus (NSz.); 1803/ zefír szárnyakon (NSz.) J: ’könnyű nyugati szél, enyhe szellő | Zephir 〈Wind〉’
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Lat. zephyrus, sephyrus ’lágy, enyhe szél, szellő, (dél)nyugati szél’; – vö. még ném. Zephir ’enyhe, lágy nyugati szél’, a latinba a gör. ζέφυρος ’(észak)nyugati szél, esti szél’ [? < gör. ζόφος (~ *ζέφος) ’sötétség, homály; nyugat’]; a szó eredetileg bizonyosan a szélirányra vonatkozott. ≋ Megfelelői: fr. zéphyr; ol. zeffiro; stb.: ’zefír, délnyugati szél, szellő’. ⌂ A régi változatok szóvégi s-séhez vö. →ámbitus stb. Több adat is létezik arra, hogy a szél nevét személynévként, mint egy fajta mitológiai lényre vonatkoztatva használták.
☞ TESz.; EWUng.→ zefír²