zúz¹ A: 1219/ Zuuzo [sz.] [szn.] (VárReg. 65.); 1519 meg ʒwʒogathwan [sz.] (JordK. 456); 1750 oͤszve zuzza [z-j] (NSz.); 1763 Oͤszve-zúzni [sz.] (NSz.); 1775 öszve szuzattatván [sz.] (NSz.) J: 1 1519 ’ide-oda rángat; meggyötör | hin und her zerren; peinigen’ (↑); 2 1750 ’összetör, összenyom 〈átvitt értelemben is〉 | zerschlagen, quetschen 〈auch abstr.〉’ # (↑); 3 1769 ’elpusztít, megsemmisít | vernichten’ (NSz.); 4 1800 ’〈kukoricát〉 morzsol | abkörnen 〈Mais〉’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.) Sz: zúzódik [gyakran igekötővel] 1806 öszve zúzódnának (NSz.) | zúzda 1849 zúzdaigazgatói (Közlöny 1849. márc. 9.: 168); 1854 zúzda (Ballagi M.: MNMSz. Pochwerk a.)

Bizonytalan eredetű, esetleg onomatopoetikus szó. |  ⌂  Talán szilárd, kemény tárgyak összetörésekor keletkező hangjelenség megjelenítésére keletkezhetett. A szó egy eredeti igenévszó igei realizációja lehet, amelynek névszói realizációja a →zúz². Az eredeti 2. jelentés alapján létrejött 1., 3. jelentés keletkezéséhez valószínűleg metafora és metonímia is hozzájárulhatott. A 4. jelentés metafora a 2. jelentés alapján.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz. zúz a.; EWUng.→ zúz²