korlát A: 1324 ? Korlathkeu [hn.] (AnjOkm. 2: 116); 1395 k. corlath (BesztSzj. 737.); 1560 k. korlaak (GyöngySzt. 1393.); 1632 kollát (NySz.); nyj. kolát (Nyatl.) J: 1 1395 k. ’körülkerített hely; karám | umzäunter Ort; Pferch’ (↑); 2 1395 k. ? ’karfa, mellvéd | Schranke; Geländer’ # (BesztSzj. 738.), 1567 ’ua.’ (Nyr. 93: 119); 3 1621 ’rács, rostély | Gitter’ (Szenczi Molnár: Dict.); 4 1624 ’vminek mértéket szabó körülmény, tényező | Schranken setzender Umstand, Faktor’ # (NySz.); 5 1803 ’különféle rendeltetésű bot, rúd | Stab, Stange’ (NSz.); 6 1890 ’két párhuzamosan elhelyezett rúdból álló tornaszer | Barren 〈Turngerät〉’ (Bánhidi: Sportny. 259) Sz: korlátoz 1764 korlátoz (MNy. 11: 264) | korlátol 1772/ Korlátolás [sz.] (Kreszn.) | korlátlan 1818 korlátlan (TudGyűjt. 2/11: 113) | korlátolt 1826 korlátolt ’korlátozott, korlátok közé szorított | eingeschränkt, begrenzt’ (TudGyűjt. 10/9: 8); 1839 ’gyenge szellemi képességű; szűk látókörű | borniert’ (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A korlátolt származékszó ’korlátolt, bárgyú’ jelentése metafora a 4. jelentés alapján.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. korlat ’karám; etető az istállóban’; rom.  (N.) corlată ’karfa, korlát; jászol, vadetető; karám’.

☞ TESz.; EWUng.