hegedű A: 1394 Hegedus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1396 Hegedews [sz.] [szn.] (OklSz.); 1399 Hegedes [sz.] [szn.] (OklSz.); 1405 k. hegedw (SchlSzj. 2011.); 1538 Hegedÿw; hegediſekrel [sz.] (Pesti: Nomenclatura R4); 1559 Hegeduͤt (Székely I.: Krón. 2b) J: 1 1394 ? ’egy fajta pengetős hangszer | Art Zupfinstrument’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2 1531 ’egy fajta vonós hangszer | Geige’ # (TelK. 171); 3 1564 ’kéz- és nyakkaloda | Hand- und Halsfessel’ (OklSz.); 4 1876 ’hegedűszólam | Violinstimme’ (NSz.) Sz: hegedűs 1394 [szn.] (↑) | hegedül 1519 k. hegedẃluen [sz.] (DebrK. 86)

Belső keletkezésű, valószínűleg egy fiktív tövű származékszó szófajváltása. |  ⌂  Főnevesült folyamatos melléknévi igenév lehet, amely -ű képzővel jött létre; vö. →fésű, seprű (→seper) stb. A relatív tő a -d gyakorító képzővel keletkezhetett. Az abszolút tő ismeretlen eredetű. A 2. jelentés metafora a feltehetőleg eredeti 1. jelentés alapján. A 3. jelentéshez vö. ném. Geige ’hegedű’, (R.) ’(nyak)kaloda’; lat. fidicula ’egy fajta pengetős hangszer; kínzóeszköz’ stb. A 4. jelentés különféle összetételek alapján keletkezett; vö. hegedűszólam ’hegedű(k)re írt szólam’.

☞ Kodály-Eml. 1943: 43; TESz.; EWUng.