becs A: 1389 ? Buche [szn.] (MNy. 64: 327); 1456 k. bwchwbe (SermDom. 2: 267); 1470 bechwben (SermDom. 2: 267); 1550/ boͤchuͤs [sz.] (HoffgreffÉn. r3c); 1559 boͤcʒbe (Székely I.: Krón. 75a); 1569 Bötyw (HOklSzj.); 1595 Bechre (RMNy. 3/2: 117); 1663/ bestelen [sz.] (SzT.); 1784 betsö́, betsǘ (Baróti Szabó: KisdedSz. 13) J: 1 1456 k. ’〈értékes〉 letét | 〈kostbares〉 Deposit(um)’ (↑); 2 1541 ’mérték; mérőedény | Maß; Maßgefäß’ (NySz.); 3 1543 ’becslés; becslési érték | Schätzung; Schätzungswert’ (MNy. 55: 424); 4 1559 ’tisztelet | Verehrung’ (↑); 5 1651 ’teher | Last’ (MNy. 68: 473); 6 1893–1896 ’becsüs | Schatzmeister’ (MTsz.) Sz: becses 1550/ (↑) | becsüs 1582 beochwseókkel (SzT.) | becstelen 1626 böcstelen (NySz.) | becstelenít [ma meg~] 1668 bòcztelenitet (SzT.)

becsül A: 1416 u./¹ beւo̗lèndic, bo̗ւo̗lo̗m (BécsiK. 113, 35); 1456 k. bechelem (SermDom. 1: 456); 1456 k. Bwchwlÿetek megh [l-j] (SermDom. 2: 140); 1470 becwletlenſeg [sz.] (SermDom. 2: 290); 1536 bewchÿwlem (Pesti: Fab. 10a); 1570 Beolchwltek volt (SzT.); 1589 buͤlchuͤlliuͤc (NySz.) J: 1 1416 u./¹ ’tisztel | ehren’ # (↑); 2 1456 k. ’értékel, felbecsül | einschätzchen’ # (↑) Sz: becsület 1416 u./³ beczo̗letemet (AporK. 61) | becsületes 1456 k. becheletes (SermDom. 1: 307) | becsületlenség 1470 becwletlenſeg ’tisztességtelenség | Unehrbietigkeit’ (SermDom. 2: 290) | becsületesség 1470 buchuleteſſeget (SermDom. 2: 65)

becsmérel [1] A: 1650 El-betsméllik (NySz.); 1764 bötsmérlése [sz.] (NSz.); 1780 becsmélem (Nszt. becsmél a.); 1791 betsmérlö́ [sz.] (Nszt. becsmérlő a.); 1813 bötsmöli (NSz.); nyj. bücsméröllöm (ÚMTsz.) J: 1 1650 ’ócsárol; gúnyol | schmälern; höhnen’ # (↑); 2 1862 ’gyaláz; szid | schmähen; verleumden’ (CzF.)

becsmérez ∆ A: 1754 bötsmérezik (NSz.); 1764 betsmérezem (NSz.) J: ’gyaláz, szidalmaz | schmähen’

Ismeretlen eredetű szócsalád, a tagok egymáshoz való viszonya tisztázatlan. |  ⌂  A becs vagy azonos a feltehetően igenévszói természetű tő névszói értékű tagjával, vagy pedig elvonás a becsül-ből. Az igék végződése deverbális -l igeképző, ill. -mérel, -mérez mozzanatos-gyakorító képző: ezek az alapnyelvi eredetű -m gyakorító képzőt tartalmazzák.  ⚠  A törökből való származtatása hangrendi és jelentéstani okokból kevésbé valószínű.  ⌂⇒  A magyarból: szlk.  (N.) bečeľovať; rom.  (E.) biciuluí : ’becsül, értékel’.

☞ EtSz. becsül a.; TESz. becsmérel a., becsül a.; StUASuppl. 1: 42; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT. becsül a.