ángy × A: 1380 k. ang (KönSzj. 14.); 1507 angÿanak (KL. 16.); 1862 gyángyi [sz.] (CzF.) J: 1 1380 k. ’a férj nővére | Schwester des Gatten’ (↑); 2 1572 ’a bátya felesége | Frau des Bruders’ (ZsélyiSzj.); 3 1794 ’idősebb rokon felesége | Frau des älteren Verwandten’ (Nszt.)
Származékszó egy feltehetőleg uráli eredetű tőből. | ⌂ A tőhöz vö. →anya. A szó végi gy névszóképző; vö. →jobbágy. Az ángy és →anya jelentésbeli viszonyát az idősebb férfirokon feleségének alkalmi anyapótló szerepe teheti érthetővé.
☞ FUFA. 12: 20; EtSz.; TESz.; NyIrK. 16: 105; UEW. 10; EWUng.→ anyaUN UEW. № 15