vezér A: 1372 u./ veʒerlenÿ [sz.] (JókK. 94); 1416 u./¹ vèzère (BécsiK. 233); 1535 k. ? few weʒÿr (Zay: Lánd. 38); 1552 vezérli [sz.] (Heltai: Dial. F7a); 1582 viserloͤ [sz.] (NySz.) J: 1 1372 u./ ? ’közösség, mozgalom elöljárója, vezetője | Haupt, Führer’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2 1416 u./¹ ’hadsereg vezetője | Heerführer’ # (↑); 3 1416 u./² ’vezető, irányító személy | Anführer, Weiser’ (MünchK. 21vb); 4 1560 k. ’pásztor | Hirt’ (GyöngySzt. 566.); 5 1662 ’csoportja élén haladó állat | Leittier’ (NySz.); 6 1717 ’eketaliga része | Teil des Pflugkarrens’ (MNy. 71: 382); 7 1801 ’elektromosságot vezető test | Elektrizitätsleiter’ (NSz.); 8 1859 ’a legerősebb és a király után a legfontosabb sakkfigura; királynő | Hauptfigur im Schachspiel, Dame’ (Nyr. 82: 433); 9 1958 ’vezérigazgató | Generaldirektor’ (NSz.) Sz: vezérel 1372 u./ [sz.] (↑) | vezérlés 1517 vezerleſe (DomK. 31) | vezérlet 1757 vezérletibö́l (NSz.)

Származékszó egy finnugor eredetű tőből. |  ⌂  A tőhöz vö. →vezet A szóvég -ér deverbális névszóképző; vö. füzér (→fűz¹), →tündér stb. A legtöbb jelentés metaforikus úton fejlődött az eredeti 1. jelentésből. A 9. jelentés önállósulás a vezérigazgató  (1876: NSz.) szóból.  ≁  Nem tartozik ide: ? (R.) vezér, vezir ’miniszter ‹az iszlám országokban›’  (1535 k.: Zay: Lánd. 38), vezyrek  (1565: BudBLev. 1: 18); ezek az oszm. vezīr ’ua.’ [< újperzsa wazīr ’ua.’ < arab wazir ’ua.’] szóból származnak.

☞ Kakuk: ÉlOsm. 414; TESz.; EWUng.→ vezényel, vezércikkely, vezetUN UEW. № 1141