szív² [7/1] A: 1372 u./ ʒeueuel, ʒÿueben (JókK. 36, 4); 1405 k. ʒiw (SchlSzj. 415.); 1416 u./¹ zu̇, zu̇uo̗cbèn (BécsiK. 261); 1456 k. ʒibe [szí □] (SermDom. 1: 284) J: 1 1372 u./ ’az emberi léleknek, főleg érzéseknek, szeretetnek, jóindulatnak a hordozója, foglalatja | Seele’ (JókK. 4); 2 1405 k. ’ember, állat vmely belső szerve | inneres Organ 〈im allg〉’ (↑); 3 1416 u./¹ ’vminek a belső része | Inneres’ (BécsiK. 242); 4 1533 ’vérkeringést biztosító, létfontosságú szerv | Herz 〈Organ〉’ # (Murm. 714.); 5 1536 ’bátorság | Mut’ (Pesti: Fab. 19); 6 [ ~em] 1585 ’kedvesem | mein(e) Liebe(r), Liebste(r) 〈als Anrede〉’ (LevT. 2: 68); 7 1588–1589 ’kőr 〈kártyalap színe〉 | Herz als Spielkartenfarbe’ (MNy. 75: 511); 8 1797 ’vmely helynek, intézménynek a központja | Zentrum’ (NSz.); 9 1878 ’stilizált szívforma; szív alakú tárgy | stilisierte Herzfigur, herzförmiges Ding’ # (NSz.) Sz: szívű [csak szószerkezetben] 1416 u./¹ zu̇uo̗uèc (BécsiK. 133) | szívetlen, szívtelen 1604 Szivetlen (Szenczi Molnár: Dict.); 1742/ szivtelen (NSz.) | szíves 1636 szíves ’bátor | mutig’ (NySz.); 1679 ’jószívű, készséges, kedves | freundlich, herzlich’ (Kertész: Száll. 87) | szível 1750–1771 meg ne szívelje ’szívére vesz | zu Herzen nehmen’ (NySz.); 1774 ’kedvel | lieb haben’ (NSz.) | szíveskedik 1767 szíveskedel ’szerelmeskedik | liebeln, sich liebkosen’ (NSz.); 1787 ’készséges, kedves magatartást tanúsít | belieben’ (NSz.) | szívlel 1818 szivlelhetvén [sz.] ’kedvel | lieb haben’ (NSz.); [meg~] 1877 ’〈tanácsot, tanítást〉 megfogad | beherzigen 〈Rat, Lehre〉’ (NSz.) | szívélyes 1842 szivélyes (Szily: NyÚSz.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) šäm; osztj.  (V.), (DN.) sĕm; zürj.  (Sz.) śe̮le̮m; votj.  (Sz.), (K.), (G.) śulem; cser.  (KH.), (U.), (M.), (B.) šüm; md.  (E.) śeďej, śeďeŋ, (M.) śeďi; finn sydän; lapp  (K.) ťš́ǡ̮δ̨ĕ; – jur. śej; szelk. sīče, sīďe; kam. sī; stb.: ’szív’ [uráli *śiδä(-mɜ) vagy *śüδä(-mɜ) ’ua.’].  ⌂  A *δ már az ugor alapnyelvben eltűnhetett. A szív² főnév a ragozott alakokból lett elvonva. Az 1. jelentés a középkori latin fordításirodalom hatásra alakulhatott ki; vö. lat. cor ’szív, lélek’. Az 5. jelentéshez vö. lat. animus ’lélek; kedv’; fr. cœur ’szív; kedv’.

☞ JSFOu. 30/5: 58; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ nagy-¹UN UEW. № 960