lélek [4] A: 12. sz. vége/ lelic ert, lılkı ert (HB.); 1251 Zenth Lelewk [hn.] (CIFU5 7: 140); 1335 Zenthlelek [hn.]; Zenthleluk [hn.] (OklSz.); 1416 u./¹ lėlėc (BécsiK. 100); 1416 u./² lèlket (MünchK. 9rb); 1533 lwͤlketh (NySz.); nyj. lílëk (ÚMTsz.) J: 1 12. sz. vége/ ’az emberben az életnek és a személyiségnek anyagtalan hordozója | Seele’ # (↑); 2 1251 ’szellem, test nélküli lény | Geist’ # (↑); 3 1372 u./ ’az értelmi, akarati és érzelmi jelenségek összessége, érzésvilág; szív | Gemüt, Psyche; Herz’ (↑); 4 1372 u./ ’lelkiismeret | Gewissen’ (JókK. 48); 5 1416 u./¹ ’élet; öntudat | Leben; Selbstbewußtsein’ (BécsiK. 82); 6 1456 k. ’lélegzet; pára, kigőzölgés | Atem; Dunst’ (SermDom. 1: 311); 7 1495 k. ’ember | Mensch’ (PiryH. 3); 8 1519 k. ’erő, tehetség | Kraft, Fähigkeit’ (DebrK. 224); 9 [főleg birtokosi szókapcsolatokban] 1527 ’vminek éltető eleme, lényege | Geist, Wesen’ # (ÉrdyK. 523); 10 1531 ’lelkierő, bátorság | Mut’ (TelK. 97); 11 [birtokos személyjellel] 1588–1589 ’kedvesem, szerelmem | meine Liebe, mein Lieber 〈als Anrede〉’ (MNy. 75: 508) Sz: lelki 1372 u./ lelkÿ (JókK. 88) | lelkes 1372 u./ lelkeſeket ’élőlény | Lebewesen’ (JókK. 146); 1804/ ’lelkesedéstől áthatott, fellelkesült | begeistert’ (NSz.) | léleklet 1416 u./¹ leleklètem ’lélegzet, levegővétel | Atem’ (BécsiK. 160) | lelkesít 1519 k. loͤlkoͤſittetik meg [sz.] ’lelket önt vkibe, éltet, megelevenít | beseelen’ (DebrK. 171); 1791 ’(fel)bátorít | ermutigen’ (NSz.) | lelketlen 1527 lelkoͤtlen ’mozdulatlan, érzéketlen | bewegungslos, gefühllos’ (ÉrdyK. 17); 1813 ’könyörtelen | erbarmungslos’ (NSz.) | lélektelen 1604 Lelektelen (Szenczi Molnár: Dict. Exanimális a.) | lelkendez 1767 Lelkendezek (Pápai Páriz–Bod: Dict. Addenda a.) | lelkesül 1789 lelkesǘl (NSz.) | lelkész 1791 Lelkészek (NyF. 14: 37) | lelkizik 1962 lelkizni [sz.] ’bizalmas ügyeit megbeszéli vkivel | Innerliches, Vertrauliches besprechen’ (MIfjúság 1962. febr. 17.: [3])
Örökség, finnugor kori tő magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. vog. (T.) lėl ’lélek’; osztj. (V.), (O.) lil ’ua.; lélegzet’; zürj. (Sz.) lol ’ua.; szellem; élet, élőlény’; votj. (Sz.), (K.) lul ’lélegzet szellem, lélek; kedély, szív; élet’; finn löyly ’hőség ‹a fürdőben›; gőz, pára’; ? lp. (norv.) liew'lâ ’gőz, pára ‹a szaunában›’ [fgr. *leβlɜ ’lélegzet, fuvallat, szellő; lélek’]. ≋ Megfelelője: juk. lūl, jūl ’füst’. ⌂ A tő a magyarban a Lél, Lehel tulajdonnevekben maradhatott fenn; vö. 1075/ lelu [hn.] (MonStrig. 1: 59); [1200 k.] Lelu [szn.] (An. 6.) stb. A szóvég -k kicsinyítő képző; vö. →ének, →torok stb. A konkrét 6. jelentésen kívül feltehetőleg az 1–3. és 5. jelentés is finnugor örökség. A többi az 1. és 2. jelentésből alakult ki.
☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; Bárczi: HBEl. 155; EWUng.→ láng-, lélegzik, lélekszakadva, lelkiismeret, nagy-², szent-, szép-²UN UEW. № 483