leány A: 1055 adlean ſyher (TA.); 1193 leajn [hn.] (ÓMOlv. 56); 1372 u./ lyanok (JókK. 73); 1416 u./¹ lanim, laṅodnac, lėanim, 'laṅokat (BécsiK. 2, 5, 2, 80); 1456 k. leÿana (SermDom. 2: 160); 1559 layanyat (LevT. 1: 339); 1574 leányok (NySz.); 1720 k. léâny (NSz.); 1791/ jányok (NSz.); 1816 Liány (Kassai: Bef. 290); nyj. lëanyacska, lyejányocska [sz.] (ÚMTsz.); leván, liėnyek, löány (ÚMTsz.); lëhân; lilánka [sz.] (MTsz.) J: 1 1055 ’hajadon nő | Mädchen’ # (); 2 1380 k. ’vkinek nőnemű gyermeke | Tochter’ # (KönSzj. 8.); 3 1395 k. ’szolgálóleány | (Dienst)magd’ (BesztSzj. 28.); 4 1843/ ’örömleány | Freudenmädchen’ (ItK. 6: 424) Sz: leány 1519 Leanzoth (JordK. 96)

Valószínűleg összetett szó. |  ⌂  Az előtag alapnyelvi örökség az ugor korból; vö. vog.  (KL.) läi ’zsenge, erőtlen, ifjú’; osztj.  (Kaz.) lojamtı̌ʌ- ’gyengévé, rosszá, erőtlenné válik’ [ugor *lᴕjɜ ’kicsi, fiatal v. gyenge, erőtlen’]. – Az utótag az →anya tövével lehet azonos. Az összetétel feltehetőleg az ősmagyar korban keletkezett. A 3. és 4. jelentés önállósulással jött létre olyan összetételekből, mint szolgálóleány, örömleány. A leányzó származékhoz vö. leányoz, leányzik ’fiatal leánnyá cseperedik’  (1806: NSz.). – Összetett szóként elhomályosult.

NyK. 35: 442; MNy. 29: 257; I.OK. 7: 148; TESz.; MSzFE.; EWUng. anya, árvalányhaj, mostoha-, nyoszolyóUN UEW. № 15; UEW. № 1796