köd A: 1405 k. ked (SchlSzj. 106.); 1416 u./¹ ko̗dnèc (BécsiK. 279); 1470 kwdnek (SermDom. 2: 714); 1790 kö́döktül (NSz.) J: 1 1405 k. ’felhő | Wolke’ (); 2 1405 k. ? ’a földfelszín közelében lebegő páratömeg | Nebel’ # (SchlSzj. 107.), 1416 u./¹ ’ua.’ (); 3 1595 ’homály | Dunkel’ (Ver. 15.); 4 1766 ’bizonytalanság, homály 〈átvitt értelemben〉 | Ungewißheit, Unklarheit 〈abstr.〉’ (NSz.) Sz: ködös 1405 u. kedes ’földfelszíni párában levő | nebelig’ (SchlSzj. 107.); 1560 k. ’homályos 〈átvitt értelemben〉 | unklar 〈abstr.〉’ (GyöngySzt. 3535.) | ködösít 1775 koͤdoͤsitem ’nem egyértelműen beszél | bemänteln, vernebeln 〈abstr.〉’ (NSz.) | ködlik 1787/ ködlő [sz.] (NSz.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  ? zürj.  (Sz.) mi̮l-ki̮d ’értelem, ész’ (mi̮l ’kedv’); ? votj.  (Sz.) ki̮d ’ész, értelem; bátorság, hangulat’, či̮ŋki̮d ’köd’ (či̮ŋ ’füst’); – jur. śun ’gőz, pára; füst’; szelk. symdɜ ’füst’; tvg. kinta ’ua.’; stb. [uráli *kintɜ vagy *küntɜ: ’köd; gőz, pára; füst’]. Az egyszerű népeknél bizonyára összefüggés volt a ’köd’ és a ’kedély; értelem’ között; vö. →kedv; vö. még zürj.  (V.) ru ’gőz, pára; köd’, (N.) ’kedély, kedv, hangulat’. A szó belseji *nt > m. d hangváltozáshoz vö. →ideg, →lúd stb. Az 1., 3. jelentés metafora az eredeti 2. jelentés alapján.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (N.) châdă ’zúzmara’.

FUFA. 12: 81; NyK. 67: 124; TESz.; MSzFE.; EWUng. kedvUN UEW. № 310