kér² A: 950 k. ? καρή [törzsnév] (ÓMOlv. 8); 1138/ Kerudi [sz.] [szn.] (MNy. 32: 134); 1230 k. kier (MNy. 77: 375); 1512 k. agi kert (WeszprK. 88) J: ’kéreg, külső réteg, héj | Kruste, Rinde’

kéreg [4] A: 1211 ? Keregus [sz.] (PRT. 10: 504); 1372 u./ kerget (JókK. 63); 1533 Keroͤk (Murm. 1277.); 1577 ke̜̜regh (KolGl.); 1805 kérëg (NSz.); nyj. kerëg, kírëghöcs (MTsz.); kérög (OrmSz.) J: 1 1372 u./ ’vminek kemény, külső rétege | Kruste, Rinde’ # (); 2 1604 ’forgács | Span’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 17. sz. vége ’cipő, csizma sarok feletti kemény része | Hinterkappe’ (Thaly: Adal. 1: 239)

A szócsalád alapja, a kér² örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.), (AK.), (Szo.) kēr ’kéreg, héj’; osztj.  (V.) kär ’ua., var a seben’, kir ’jégkéreg a havon’; zürj.  (P.) kor ’kéreg, fakéreg’; votj.  (Sz.) kur ’fakéregdarab’; cser.  (KH.) kər ’hársfakéreg’; md.  (E.), (M.) keŕ ’ua.’; finn keri ’nyírfakéreg’; lp.  (norv.) gârrâ ’kéreg; héj’ [fgr. *kere ’kéreg’].  ≋  Megfelelői: juk. χar ’bőr, héj’.  ⌂  A kéreg a kér² származéka -g névszóképzővel keletkezett; vö. balog (→bal). A 2. jelentés metonímia; a 3. jelentés metafora. – A törzsnév idetartozása (↑) lehetséges; a Kér törzs azért kapta ezt a nevet, mert a törzsek taktikai elrendezésében az előcsapat szerepe, ill. az oldalrész védelme rájuk esett volna.

Szinnyei: NyH.; TESz. kéreg a.; MSzFE. kérëg a.; EWUng. kerülUN UEW. № 289