felleg A: 1493 k. fellegek (FestK. 257); 1572 fellÿegh (ZsélyiSzj.); 1600 k. Feleg (BrassSzt. 15); 1604 Foͤllyeg (Szenczi Molnár: Dict.); 1864 Fėlleg (CzF.) J: 1 1493 k. ’felhő | Wolke’ (↑); 2 1659 ’〈az esőfelhőhöz hasonló〉 sűrű sokaság | 〈der Regenwolke ähnliche〉 dichte Menge’ (NySz.); 3 1753 ’veszélyt rejtő jelenség | in sich eine Gefahr bergende Erscheinung’ (NSz.); 4 1844/ ’füst, füstgomolyag | Qualm’ (NSz.) Sz: (be)fellegzik 1695/ be fellegszic ’beborul az ég, befelhősödik | sich bewölken’ (NySz.); [befellegzett] 1807 ’vége van vminek, csalódást okozó módon véget ér | damit ist es aus’ (NSz.)

felhő A: 1519 feelhó̩ (JordK. 859); 1585 foͤlyhonek wl; megfoͤlyoͤsoͤdoͤm (Cal. 1025, 26); 1585 k. fólhó (Gl.); 1595 Felheü (Ver. 67.); 1670–1704 Főihőzik [sz.] (NytudÉrt. 1: 67); 1805 fëlhö́ (NSz.); nyj. fëlhé (Nyatl.) J: 1 1519 ’a levegőbe felszállt vízpárából alakult vízcseppek halmaza | Wolke’ # (↑); 2 1696 ’veszélyt rejtő jelenség | in sich eine Gefahr bergende Erscheinung’ (NySz.); 3 1775 ’〈az esőfelhőhöz hasonló〉 sűrű sokaság | 〈der Regenwolke ähnliche〉 dichte Menge’ (NSz.) Sz: felhős 1572 [sz.] (↑) | felhősödik 1585 (↑) | felhőzet 1604 Foͤlyhoͤzet (Szenczi Molnár: Dict.) | felhőtlen 1604 Foͤlhoͤtlen ’felhő nélküli, derült 〈égbolt〉 | wolkenlos’ (Szenczi Molnár: Dict. Innúbilus a.); 1822 felhőtlen örömit ’gondtalan, derűs | unbeschwert, froh’ (Aurora 1: 46)

Örökség, finnugor kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. osztj.  (O.) pä̆ləη; zürj.  (R.) pil; votj.  (Sz.) piľem; cser.  (KH.) pəl; md.  (E.) peľ, (E.), (M.) pejeľ; finn pilvi;  lp.  (norv.) bâľvȃ: ’felhő’ [fgr. *pilβe ’ua.’].  ⌂  A magyar szó belseji ll és lh a *lβ hangkapcsolatból keletkezhetett részben hasonulással, részben a réshang továbbfejlődésével. A végződés a *-γ (< *-β) névszóképző, amelyből az ősmagyar korban két eltérő módon -g, ill. -ő képző keletkezett.

☞ EtSz.; Benkő: Nyjtört. 84; MSzFE. fëlhő a., fëlleg a.; TESz.; MNy. 81: 150; EWUng.→ felhőkarcolóUN UEW. № 767