dékán A: 1272/ ? Dekan Gemulshe [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 64); 1418 Dekan [szn.] (OklSz.); 1519 decan’na (JordK. 51); 1590 Dekany (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 122); 1665/ Dékánt (SzT.); nyj. dëkán (ÚMTsz.) J: 1 1272/ ? ’tíz ember elöljárója | Vorgesetzter von zehn Mann 〈mit Kompetenz eines Richters〉’ (↑), 1519 ’ua.’ (↑); 2 1533 ’esperes | Dechant’ (Murm. 2249.); 3 1550 k. ’céhmester; a céhnek v. a céh egy részének vezetője | Zunftmeister; Leiter eines Teils der Zunft’ (MNy. 34: 119); 4 1734 ’határbíró | Mark-(Flur)richter’ (SzT.); 5 1783 ’egyetemi kar feje | Vorsteher einer Fakultät, Dekan’ (Nszt.); 6 1807 ’templomszolga; harangozó | Kirchendiener; Glöckner’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat., (k.) decanus ’tíz katona v. szerzetes stb. elöljárója; a halottvivők főnöke’, (h.) ’ua.; céhmester’, (e.) ’esperes’ [< lat. decem ’tíz’].  ≋  Megfelelői: ném. Dekan ’egyetemi kar feje; evangélikus szuperintendens’, Dechant ’magasabb rangú katolikus pap’; ol. decano ’‹egyházi és világi› rangelső, korelső’; stb.  ⌂  A dékán alakváltozathoz vö. →ádvent, →angyal stb. A mai magyar köznyelvben előforduló 5. jelentés kivételével a többi már jobbára elavult.

☞ EtSz.; MNy. 26: 192; TESz.; EWUng.→ december, deci, dekád, dénár, dézsma, tucat