csörtölőz ∆ A: 1664 csörtölözés [sz.] (EtSz. csörtölözés a.); 1715 csörtölőzvén [sz.] (OklSzPótl.) J: ’zajt csap | Geklirre, Gerassel machen’

csörtet A: 1756 csőrtetést [sz.] (MNy. 65: 232); 1787 tsörtetett (Nszt.); 1824 csertető [sz.] (Nszt.); 1862 csėrtet (CzF.) J: 1 1756 ’zajt csapva halad | mit Gerassel sich fortbewegen’ # (↑); 2 1790 ’zajt csap; csörögtet, zörögtet | Geklirre, Gerassel machen; klirren lassen’ (NSz.); 3 1885/ ’zsörtölődik | nörgeln, mürrisch sein’ (NSz.); 4 1902/ ’törtet | streberhaft handeln’ (NSz.)

csörtöl ∆ A: 1784 tsertelés [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 84); 1862 csörtöl (CzF.) J: ’〈fegyvert〉 összeüt, összezördít | (Waffe) klirren lassen’

csörte A: 1939 csörte (Nszt.) J: ’〈vívásban〉 a mérkőzés egy menete | Fechtgang’

A szócsalád alapjai, az igék onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  A tő a →csörög, valamint a →csörömpöl szócsaládjának a tövével azonos. A végződések különféle gyakorító képzők, amelyekben a -t műveltető, az -l gyakorító funkcióban áll. A csörtöl és a csörtölőz egymáshoz való viszonya tisztázatlan: a csörtölőz lehet a csörtöl gyakorító képzős származéka, de az is lehetséges, hogy a csörtöl elvonással keletkezett a csörtölőz-ből. A csörtet 3. és 4. jelentésének kialakulását a →zsörtölődik, ill. a →törtet befolyásolhatta.

A csörte tudatos szóalkotás. |  ⌂  Az igékből keletkezett az idegen eredetű →asszó helyettesítésére.

☞ Nyr. 46: 94; EtSz. csörtet a., csörtölőzés a.; TESz. csörtet a., csörte a. is; EWUng.→ cserkész, csörög, csörömpöl, zsörtölődik