acél A: 1086 ? Acil [szn.] (Györffy: DHA. I: 253); 1229/ ? Acel [szn.] (VárReg. 360.); 1335 Acilus [sz.] [hn.] (OklSz.); 1395 k. ahel [ɔ: achel] (BesztSzj. 720.); 1494–1495 Aczel [szn.] (Neumann: Registrum 1997.); nyj. acël (ÚMTsz.) J: 1 1086 ? ’edzhető vasféleség, vasötvözet | Stahl’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1772 ’tűzcsiholó acél | Feuerstahl’ (Nszt.) Sz: acélos 1335 Acilus [hn.] (↑); 1533 Acelus (Murm. 1610.) | acéloz [meg~ is] 1664 megaczélozza (NySz.)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. (Ča) ocilj, (Kaj) ocel; szlk. oceľ; ukr. (Kárp.) оціл; stb.: ’acél’ [? < ném. (ófn.) echil ’ua.’]. ⌂ A 2. jelentés a (R.) tűzütő acél (Pápai Páriz: Dict.) szókapcsolatból alakult jelentéstapadással.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 59; TESz.; EWUng.→ acintos